Erre nem vesztegetnék sok szót. Kell egy megfelelő méretű asztal, lehetőleg olyan, ami barmolható, tehát ne legyen baj, ha megszalad a szike, kifolyik a festék, stb. Legyen rajta elég hely a kereteknek, az összeállítási útmutatónak, a szerszámoknak. Fontos rendet tartani, mert nem túl felemelő érzés egy jól irányzott mozdulattal leverni a félkész makettet... Apró alkatrészek földre ejtése is kellemes keresgélős perceket okozhat, főleg szőnyegen. Nem árt egy kemény, úgynevezett vágólapot venni (nem két fillér), főleg, ha mégis kényes asztalon dolgozunk. Én megvagyok nélküle, de jó dolognak tartom. Másik előnye ezeknek a tábláknak, hogy be vannak vonalkázva, így könnyebben lehet párhuzamosokat és merőlegeseket (és egyéb szögeket) nézni, mérni. Íme, egy Olfa modell, példaképp:
Másik lényeges elem a fény. Normális megvilágítás nélkül senki se álljon neki építeni, egyrészt, mert rosszat tesz a saját szemének, másrészt, mert nem látja jól a munkadarabot, így könnyen hibázhat. Én az esetek nagy részében természetes fénynél építek, az a legjobb, aki tud, törekedjen erre. Persze, közeleg a tél, és amúgy is sokan este tudnak csak időt szakítani a hobbira. Én ilyenkor a csillárt és az asztali lámpát együtt használom.
Ragasztáskor, festéskor elengedhetetlen a megfelelő szellőztetés, a munka végeztével pedig egy rövid huzattal kedveskedjünk magunknak és a környezetünkben élőknek.
Mára ennyi, legközelebb az alapeszközök következnek.
